Misszió
Az alábbi cikk 2006. július 27-én jelent meg a Heves Megyei Hírlapban. A cikk írója Molnár Judit, aki 2006-ban végzett az iskolában újságíró szakon.
GRAFFITI, BARÁTSÁG, BIZONYÍTVÁNY
Őszinte gondolatok: Lehet, hogy hihetetlen, de az iskola is hiányozhat néha
Elhiszed nekem, hogy van olyan iskola, ami hiányzik?
Ugye, nem.
Ismerjük már egymást annyira, hogy őszinték legyünk. Egy-két kivétellel senki sem szeret tanulni. Jobban bírjuk a nyarat, a bulizást, mint az egész éves magolást, a vizsgákat. Mégis mikor a bizonyítványomért mentem vissza, s ott álltam a titkárság előtt az üres folyosón, valami furcsa érzés futott át rajtam. Néztem a hatalmas graffitit a falon, amit még az iskolai dekorációs pályázat nyertese készített, s elárasztottak az itt eltöltött idő képei.
Hogy mit is csináltam? Buliztam. Két éven keresztül! Hogy ez hogyan lehetséges? Ha azt csinálhatod, amit szeretsz, akkor szórakozássá válik. Ha a tanáraid nem visszahúznak, hanem támogatnak és segítenek, barátjukként kezelnek, akkor szerencsés vagy. De ha nem akarod mindezt a szerencsédre bízni, és szeretnél te is újságírást tanulni, akkor kopogj be bátran az egri Európai Üzleti Ismeretek Szakközépiskolájába.
Nem fogod megbánni!
Nem állíthatom, hogy soha nem kell majd tanulnod, nem állíthatom, hogy mindez nem jár felelősséggel, de ha nyitott vagy a világra, akkor biztos, hogy itt a helyed. Ráadásul megnézheted, hogy hogyan működik a „nagy média”, betekinthetsz egy tévé vagy rádió életébe, megismerheted mindazt, amiről eddig csak hallottál. Megértheted egy tárgyalás folyamatát, beleshetsz a "helyszínelőkhöz", de egy-egy jó programról vagy kiállításról is írhatsz bátran egy tudósítást.
Valószínűleg nem fogsz unatkozni.
Persze akadnak szürkébb napok is, mikor szociológia vagy történelem órára kerül sor, de hála a tanároknak, még ezek a percek is izgalmasak maradnak. Ha azt mondja nekem valaki pár évvel ezelőtt, hogy tanítási órán a Trainspotting című filmet vagy a Belga szövegeit fogom elemezni, biztosan kiröhögöm.
De megtörtént!
Örülök, hogy az itt dolgozó tanárok fiatalosak. Volt, hogy az angolt az Érsekkertben tartottuk, szórakozva tanultunk. Nem tudom, hogy emlékeztek-e még a Szívtipró gimi című sorozatra, de ha ezt az iskolát valamihez hasonlítanom kellene, akkor biztos vagyok benne, hogy ez lenne a megfelelő példa.
Nekem hiányzik az a sorozat, ahogyan ez az iskola is!
És nem hazudok. Tényleg hiányzik. Egy iskola! Ez szerintem elég nagy szó. Lehet, hogy nem hisztek nekem, hogy ilyen egyáltalán létezhet, de ha felmerült bennetek a kétely, akkor talán jó újságíró lenne belőletek. Ha így van, járjatok utána, győződjetek meg róla, próbáljátok ki!
Én biztos, hogy visszanézek majd egyszer-egyszer ebbe az iskolába. Remélem, találkozunk!